Királyréti tanösvény 2018/03/24

Napsütéses reggelre ébredtünk március 24-én, királyréti túránk napján. A MÁV kicsit megbolygatta a terveket, mert nem a Nyugatiból indult a vonat, ráadásul késett is, így a Rákospalota-Újpest vasútállomáson szálltam fel egy másik anyukával a Dunakanyarba robogó vonatra. Kismaroson átszaladtunk (szó szerint) a buszhoz, azzal mentünk tovább Királyrétre, ahol csatlakozott a többi szülő is, majd a Hiúz háztól induló tanösvényen kezdtük meg túrácskánkat.

A túra kezdeti szakaszán sajnos óriási volt a sár, nehézkes volt a járás a bokáig süppedő iszapban, de szerencsére nem tartott sokáig ez a rész, majd egy szép fenyves és egy patakon átugrálás után a Bajdázói-tóhoz jutottunk, itt megálltunk reggelizni, a gyerekek megmászták a farakásokat, szaladgáltak a napsütésben, anyukák, apukák trécseltek, majd szűk fél óra múlva folytattuk utunkat, mert azért a szép idő ellenére hűvös volt.

A hazafelé menő távolsági buszt lekéstük, a kisvasút pedig egy óra múlva indult tovább, így a megálló melletti étterembe tértünk be ebédelni, hogy ne a hidegben várjuk az indulást, meg amúgy is megéheztünk. Itt lehetőségünk volt pelenkázni is, a leves finom volt, az árfekvés sem vészes, így jó szívvel ajánlom mindenkinek. Az ebéd után ki kisvasúttal, ki autóval ment haza.

A sarat leszámítva szuper, könnyű túra volt, örülök, hogy sokan részt vettek rajta! Lassan kezdődnek a hosszabb túrák, de látván a lelkesedést több ilyen kisebb túra is lesz! 🙂

És akkor jöjjenek a képek:

Hírdetés

newTourAnyu

Mivel lassan dübörög a tavasz, zsizsegnek a lábak, nyílnak a hóvirágok, nap csillan a vizeken, ezért úgy gondolom illő lenne minél több túrát szervezni, hogy kielégítsük a Mamik vágyait, viszont egyedül már soknak, éreztem, ezért úgy gondoltam felkérem jó barátnőmet, Ispánovics Andit, hogy legyen TourAnyu2 és vezessen néhány túrát.

Andiról pár szó:

Tavaly ismertem meg egy (kék)túrám alkalmával (Nagymaros-Törökmező), ketten voltunk a túrán (+bébik) és szuperjól éreztük magunkat, sok mindent megtudtunk egymásról, lekéstük a buszt, sokat sztorizgattunk, eltévedtünk, nevetgéltünk, közel érzem magamhoz Andit, ezért is esett rá a választásom.

Andi kisfiával, Áronnal fog veletek menni a túrán, tapasztalt túravezető, Áron születése előtt rendszeresen vezetett túrákat. Nagyon kis kreatív anyuka, a MOME-n tanul Áron mellett.

Andit nem lehet nem szeretni, élvezni fogjátok a vele szervezett túrákat (is)! 🙂

Télen 🙂

Motyóka és Áron 

Újdonságok és egyéb finomságok

Míg a túrák szunnyadtak a háttérműveletek zakatoltak, többek között elkészült a Magyarinda csodálatos Kalandor outdoor hordozója, amit volt szerencsém tesztelni.

Sokat morfondíroztam egy csővázas hordozó beszerzésén, de nehéz a váz, a baba már-már természetellenesen ül benne, ezt a felvetésemet megosztottam Katával is, így szóba került, hogy jó ötlet lenne megalkotni egy egyedülálló outdoor csatos hordozót, hogy a túrákon még kényelmesebb legyen a babának, mamának egyaránt. Kata alaposan kikérdezett, hogy mik lennének az igények, mivel lehetne komfortosabbá tenni a hordozást, rengeteg ötletelés volt, hiszen a babák ilyenkor órákon keresztül hordozva vannak.

Hosszas és aprólékos alkotómunka eredményeként télen meg is kaptam tesztelésre az első “teszter” Kalandort, ami az Óriás továbbfejlesztett változata. Már baba nélkül éreztem, hogy ez lesz az igazi, ahogy a derekamra csatoltam. El is vittem benne gyorsan Motyót egy 16 km-es dobogókői túrára, ahol kitűnőre vizsgázott.

Párnázott derék-, és vállpántja nagyon kényelmes, szinte leveszi a terhet a hordozó válláról és derekáról, illetve nedvszívása miatt kevésbé is koszolódik. Belső háti része kellemesen puha anyagból készült, nyáron a nagy melegben, ha ruha nélkül hordozom, nagyon kellemes lesz a baba bőrének. A derékpántra varrt fülecskékbe karabinereket tettem, amire fel tudom akasztani a kulacsomat, kisebb kompatibilis tárolókat, megkönnyítve ezzel a cipekedést.

Összességében véve egy roppant kényelmes, praktikus és nem utolsó sorban gyönyörű hordozó lett a Kalandor a Magyarindától már megszokott meseszép motívumokkal. Szívből ajánlom mindenkinek, de legfőképpen a természetbe vágyó szülőknek és gyermekeiknek, mivel az apró figyelmességek (amik mögött rengeteg munka van) megkönnyítik a szülő dolgát és élménnyé teszik a hordozást órákon keresztül is.

 

Katával egyébként rengeteg tervünk van a jövőre nézve, remélem hamarosan ezekről is be tudunk számolni, mindenesetre szuperek lesznek, ezt garantálhatom! 😉

 

Ami újdonság még, az a túrák nehézségének jelölése:

A TourAnyu túrák nehézségét ezentúl “indákkal” jelölöm
1-5-ig terjed a nehézség:

🌿 – tanösvény, rövid túra mindenkinek (3+ év)

🌿🌿 – kezdőknek, kis szintkülönbséggel (pl.: Kaán Károly kilátó)

🌿🌿🌿 – hosszabb túra, közepes szintkülönbség (pl. Hűvösvölgy – HHH)

🌿🌿🌿🌿 – haladó, nagyobb szintkülönbséggel “majdnemmetál” mamiknak (pl.: Dobogókő – Visegrád)

🌿🌿🌿🌿🌿 – Himalája metálmamiknak (pl.: Mordor)

 

Eltűnve bár, de veszve nem

Az utóbbi hónapokban meglehetősen keveset, sőt semmit nem írtam…ezt magánéleti gondoknak köszönhetjük, nem publikus a dolog, a lényeg hogy az életem egészen megváltozott, több teher lett rajtam, és emiatt az időm is jelentősen lecsökkent, de úgy tűnik végre normális mederbe terelődik az életem, megszokom az új élethelyzetet és a logisztika is könnyebb lesz.

A túrák sajnos a téli időszakban megcsappantak, ezt részben a hidegnek, esőnek köszönhetjük, részben ugye a fent említett dolgoknak, de ma végre sikerült egy túrát összehoznom, amin új anyukák is részt vettek, pozitív visszajelzéseket is kaptam, ez mindig feldob és új energiákat ad arra, hogy folytassam. Na nem mintha eszembe jutna abbahagyni, csak ezek olyan jók, és köszönöm ezúton is. 🙂

Ma rövid túra volt, nem is mentünk messzire, a Fenyőgyöngyétől indultunk a kék jelzésen az Árpád-kilátóig, majd tovább a zöld jelzésen mentünk, az Apáti-szikla lett volna a terv, de őszintén szólva kicsit megkavarodtunk, úgyhogy eltértünk a tervtől és végül visszafelé vettük az irányt, megkerülve a Kecske-hegyet. Jó volt sorstársakkal és sporttársakkal együtt lenni, ilyenkor mindig úgy örülök, hogy nem vagyok egyedül se az élethelyzetemmel, se a futó őrületemmel. 🙂

Márciusban egyébként – ha az időjárás is kedvez – több túrát tervezek, az elsőt ugye ma jártuk meg, a következőt 11-én Királyrétre tervezem, itt egy nagyon kedves békával jelölt tanösvényt fogunk végigjárni, ide bátran jöhetnek a már csak saját lábon járó gyerkőcök is, szint szinte nem lesz, és a táv se hosszú. Ezután 24-én lesz egy nehezebb túra, a már sokszor elmaradt Dobogókő-Visegrád Kék-szakaszt tervezem, de lehet hogy csak Pilisszentlászlóig megyünk, ezt még nem döntöttem el, mert másnap terep versenyem lesz, ráadásul elég nagy táv, úgyhogy lehet hogy nem kellene teljesen kicsinálnom magam előtte való nap, na meg ha rövidebb a túra, bátrabbak az anyukák is, minket meg nem hajt a tatár, nem kell a Kéket egy szuszra végigjárni. 🙂 Március utolsó hétvégéjén még nem tudom mi lesz, a 25-i versenytől függ, hogy mekkora távon indulok, ha hosszún akkor pihenő hétvége lesz, ha rövid akkor túrázhatunk egyet, akár az előző hetit folytathatjuk is.

Árpilisra viszont több túrát tervezek, versenyem nem lesz csak max 2, ebből egy külföldön lesz, akkor 3 napig nem leszek, a másik egy napos, akkor a másik hétvégi napon is lehet az erdőt járni, szóval viszonylag szabad lesz az április. De ez még a jövő zenéje.

Köszönöm mindenkinek a türelmét, töretlen lelkesedését. Ígérem beindulunk, és remélem a jó idő beköszöntével egyre többen vállalkoztok a túráimra, hogy együtt járjuk a természetet.

és a mai túra képekben:

Kéktúra 13/1

2017. szeptember 27 a 13/1 szakasz időpontja. Ismét a Hűvösvölgyi kisvasútnál találtuk magunkat, hiszen innen indult az utunk a Zsíros-hegyig. 6 anyuka, 7 baba és 1 nagymama indult útnak. A túra eleje az erdőben vezetett, majd beléptünk a városba, és itt mentünk 2-3 km-t, szinte frusztrálva éreztem magam, hogy Én a természetbe vágyok, erre betonon kell mennem házak között, de végül szerencsére felváltotta a betont az anyaföld és nekiindultunk Remeteszőlős mellett az erdőnek az Ördög-ároknál, a terep itt is könnyű volt (egy ideig), majd át kellett ugranunk egy kis mocsaras patakot és elindult a hegymenet…eleinte enyhe lejtő volt, majd szinte merőleges volt a terep, itt azért kicsit tartottam az eleséstől, nehogy megcsússzak és ráessek a Motyóra, de szerencsére ez nem történt meg. Így jutottunk fel a hegytetőre, megcsodáltuk a kilátást, majd pár síkabb méter megtétele után leültünk pihenni, babák-mamák is feltöltötték magukat energiával, majd mentünk tovább az erdőben. A legutóbbi túrához képest itt a terep nem volt olyan szimpatikus, a vadregényes Pilis után kicsit unalmas volt, itt nem váltakozott az erdő és a rét, a tölgyes és a fenyves, hanem végig ugyanaz volt. Persze ez is nagyon szép volt, de az előzőhöz képest unalmasabb. Én egy kicsit előreszaladtam, vitt a lábam, vártam a csodát, de nem jött. Nagykovácsi mellett volt az utolsó része a túrának közvetlenül a község (?) mellett, majd a Muflon itató nevű kocsma bejáratánál volt a pecsételőhely. Ugyan zárva volt, de a tulajdonos volt olyan kedves és kinyitotta nekünk. Haza a 63-as busszal mentünk, a buszmegálló és a Muflon itató között még van pár km mire odajutunk, de szerencsére gyakran jár. Összességében klassz túra volt, de a “hibáit” már leírtam. Remélem a következő túra legalább olyan jó lesz, mint a Piliscsaba-Dorog táv. 🙂

És akkor jöjjenek a képek:

Készülődés Hűvösvölgyben

A kis csapat -a nagymama

A kezdet

Őszi városkép 

Lilla vágj hülye fejet

Örsög-ároknál

Ez a háton evés még mindig beválik

A kis patak

Lépjünk át a patakot

A brutal hegymenet

Judit és Barni

Andi, Áron és a telefon

Kötelező szelfi a hegytetőn

Fáradt lányok 

Pihenő

A természet gyermeke

Kisbabak a pihenőn

Motyó a Kéken

Kék a kövön

Muflon-itato, ami a tábla ellenére zárva volt

Retro
Átlagos felszerelésem 😄

Kéktúra 12

2017. szeptember 13-án indultunk el a Kéktúra 12.szakaszára, ami Piliscsabától Dorogig tart. Ez volt az eddigi legklasszabb túránk, az idő és a táj is gyönyörű volt, a terep is kellemes, eltekintve a sártól. 2-en+ a babák indultunk neki Krisztivel a túrának, vonattal mentünk Piliscsabára, majd az állomástól pár méterre meg is találtuk a pecsételőhelyet a villanyoszlopon, majd mentünk tovább Piliscsév irányába. Emelkedőktől mentes, kellemes árnyas erdős szakasz volt, majd megpillantottuk Csév első házait az erdő mellett. A helyi játszótéren eleresztettük a lurkókat, hagy mozogjanak egy kicsit, mi meg szaladgáltunk utánuk, majd a helyi postán feladtuk a Magyarindának a képeslapunkat és a falun (?) át elérkeztünk újra az erdőbe. Itt az erdős részt sokszor felváltotta a sík mező, ahol kaptunk egy kis D-vitamint, mert kellemesen sütött a nap, de a kilátás kárpótolt mindenért. Az előző napok esőzései következtében sok helyen nagy sár volt, ha nincs Kriszti túrabotja, biztos a fenekünkön csúszunk volna egy darabon. Így érkeztünk el Klastrompusztára, ahol a következő pecsételőhely volt, itt újból elengedtük a gyerekeket, hogy megmozgassák elgémberedett lábaikat, mi pedig megcsodáltuk a ránk meredő sziklákat. Klastrompuszta inkább üdülőfalu, de csodálatosan szép. Innen betonút vezetett tovább, és szerencsétlenségünkre le is tértünk a Kék jelzésről, így végül Kesztölcön találtuk magunkat, pedig a Kék kikerüli Kesztölcöt, de már nem akartunk visszamenni. Kesztölc egy gyönyörű kis falucska, borospincékkel tarkítva a hegyek alatt. A helyiek nagyon segítőkészek voltak és egyben mókásak is, néhány párbeszéd a helyiekkel:

1:

L: merre találjuk a buszmegállót?

Néni: óóóó, az nagyon messze van

L: Piliscsabáról jöttünk gyalog, 12 km-t gyalogoltunk, az a pár km már nem számít

N: ilyen pici babákkal??? hát akkor menjenek vissza Piliscsabára…

2:

L: merre találjuk a kesztölci elágazást

Néni: (gondolkozik) hát…a kesztölci elágazásnál……

Végül a helyi kocsmában kaptunk segítséget, ami a buszmegállót illeti, kiderült, hogy a buszmegálló helye bizony egy kuka, de se menetrend, se buszmegálló tábla nincs…sose találtuk volna meg…szóval végül busszal mentünk Dorogig (szánjuk bánjuk a csalást, igérem bepótoljuk), itt utunkba esett a következő pecsét, így teljes lett a 12. szakasz, és vonattal jöttünk haza csodálatos élményekkel, jó beszélgetésekkel és tele pecséttel.

És most jöjjenek a képek:

Klastrompuszta

A sár 😬

Fenyves ❤️

Én a réten 

Kriszti a mezőn 

Hazafelé menet a vonaton 

Kééész

Az ominózus buszmegálló 

Kesztölci borospince 

Kesztölc határa

Klastrompuszta pecsételőhely

Mezei lányok

Menetel a banda

Kriszti Kornéllal

“Lassíts!”…köszi 😄

Csévi pihenő

Lányok az erdőben 
Túrára indulva

 

Kéktúra 16/5

A nyár utolsó előtti napján egy rövidke túrát tettünk Visegrádon, az OKT 16.szakaszának 5.alszakaszát, amit mi “fordítva” tettünk meg. 

Reggel a nagymarosi kompnal volt a találkozó, itt be is pecseteltunk a fuzetunkbe, aztán elindultunk a Nagy-Villamhoz fel a kálvárián, végig a hegygerincen. Az út (a legutóbbi turahoz képest) egyáltalán nem volt vészesen emelkedős, viszont annál inkább gorongyos, így figyelni kellett a lábunk elé, nehogy elessünk a babakkal, a fák mögül pedig fel-felbukkant az egyre szebb panoráma a Dunakanyarra, közben a Fellegvárat is érintettük. Valóban rövid idő után érkeztünk meg a “hegytetőre”, ahol lepihenhettunk a babakkal – a hegytető azért idézőjeles, mert ez csupán a bobpálya parkoloja és az amelletti bufe volt – innen mentunk a pecséthez, ami a Nagy-Villám étterem bejáratánál volt, majd tovább a Zsitvay-kilatohoz, hogy megcsodáljuk a Dunakanyart. 

 Lefelé a kék ➕-t követtük, megcsodaltuk a Salamon-tornyot, és tértünk vissza a komphoz. Sajnos az eredeti tervek szerinti hazakompozas nem jött össze, de majd máskor megejtünk egy hajózással egybekötött túrát is. 🙂

Legközelebb – ha minden jól megy – egy teljes szakaszt fogunk megtenni Piliscsabatol Dorogig. 🙂

Ez ugyan még csak a 3. általam szervezett Kéktura volt, de úgy érzem egyre könnyebb elindulni, egyre kevesebb bennem a félelem, hogy mi van ha ez vagy az történik, és ennek őszintén örülök. A társaság is kezd kialakulni, a sűrűbben (már amennyire sűrűn lehet járni így 3 alkalom után 😄) járó tagokkal egyre jobban megismerjük egymást, mert azért egy egy ilyen tura bizony nem 1-2 óra, és ilyenkor azért beszélgetünk eleget (igazi női sport ez a túrázás 😄).

#touranyu #magyarinda #kéktúra #hordoznijó 

És most meséljenek a képek:

Kéktúra 17/1 szakasz

2017. augusztus 24-én vágtunk neki a Kéktúra 17.szakasz első alszakaszának, most csak 4-én mentünk, 2 baba és 2 felnőtt. Egy kis bénázással indultam, ugyanis a papír-írószer boltban, ahol a pecsételőpárnát vettem, a kulacsom megadta magát és pont a boltban gondolta úgy, hogy búcsút int a kupakjának, amivel rögzítve volt a karabinerre, így minden vizes lett a boltban, de szerencsére annyira nem voltak mérgesek…annyira.

A Nyugati pályaudvaron találkoztunk Andival és a 6 hónapos Áronnal, ott vonatra szálltunk és meg sem álltunk Nagymaros-Visegrád megállóig. Az első pecsételőhely a Nagymaros-Visegrád vasútállomáson volt, innen indultunk az erdő felé, természetesen már a városban letértünk a kék jelzésről, de szerencsére idejében észrevettük, hogy sehol egy turistajelzés. Az erdőbe érve csodálatos látvány tárult a szemünk elé, gyönyörű a Börzsöny, igazán vadregényes. Az eleje meglehetősen emelkedős volt, hátunkon az édes teherrel pláne megterhelő volt, de kitartottunk az elhatározásunk mellett és felértünk a Julianus barát kilátóhoz, ahol a Dunakanyart csodálhattuk meg, itt egy picit elidőztünk, megetettük a gyerekeket, majd indultunk tovább. Szerencsére innen már javarészt lejtmenet volt, így jobbkedvűen szedtük a lábainkat, gyermekeink meg hol aludtak, hol nézelődtek a hátunkon. Majd kiértünk egy műútra, ami mellett folytatódott a jelzés, itt is letértünk véletlenül a kék jelzésről, aztán visszataláltunk szerencsésen, és pár hatalmas fa alatt letelepedtünk, mert Áron baba már éhes volt, így Motyócskát is elengedtem, hagy mászkáljon egy kicsit, mi is megettük a szendvicsünket, és folytattuk utunkat. A kék jelzés itt kiegészült a T, azaz tanösvény jelzéssel, így olvashattunk pár dolgot a helyről, ahol járunk, érdekesség volt például, hogy ezen a sík területen, ahol a műút futott, régen szarvasmarhákat tereltek a vásárba, most meg pár biciklistán és pár túrázón kívül teljesen elhagyatott volt. Az egyik elágazásnál – még a kilátó előtt – találkoztunk egy fiatal párral, akiknek ez volt az első Kéktúra szakaszuk, őket hol mi előztük meg, hol ők, aztán a turistaháznál ők is lepihentek. A Törökmezői Turistaház előtt még volt egy enyhébb hegymenet, hát azt a hátunk közepére se kívántuk, de már láttuk a “fényt az alagút végén”, így jobb kedvűen tettük meg, mint az első 2 km-en. Aztán végre valahára megérkeztünk a turistaházhoz, megnéztük a mini állakertet, majd letelepedtünk a fűbe, vettünk egy kis frissítőt, és élveztük a jó időt és a pihenést, mert már nagyon el voltunk fáradva. A babák persze nem, Motyóval még egyszer végigjártuk az állatkertet. Maga a turistaház egy kicsit szocreál, de klassz az egész, az állatok is, a kalandpark is, több időt nem akartunk eltölteni ott, mert ment a buszunk, meg a táborozó gyerekek is elkezdtek ott sürögni-forogni, így kb.1 óra pihenés után útnak indultunk a buszhoz a tűző napon, a recepciós lány szerint 1,5 km a busz a turistaháztól, hát nagyon nem, mi bő 25 percet szántunk az odamenetelre, ami egyenes terepen, műúton, a mi tempónkban simán meglett volna HA valóban 1,5 km lett volna, de mivel nem kalkuláltunk többel, ezért gondoltuk elég lesz, hát nem, mivel nem 1,5 km volt, hanem bőőőőven több, így a busz az orrunk előtt ment el, a következő 2 óra múlva jött volna, de szerencsére Andi párjának az anyukája helybéli, és rá is ért, ezért eljött értünk autóval. Hatalmas mázli volt, fogalmam nincs mit csináltunk volna még 2 órát a következő buszig.

A babák ismét nagyon jól bírták, Áron baba bebizonyította, hogy egész kicsi babával is lehet ilyen távokat megtenni, a hordozás szinte leszedálja őket, bámulatos, hogy órákon keresztül képesek csendben nézelődni a máskor ördögfióka gyerekek. 🙂

Összegzés:

táv: 12,5 km

idő: 3h 47p

szintemelkedés: 484 m

Így telt TourAnyu Kéktúrám második szakaszocskája, ahonnan vidáman, fáradtan és élményekkel telve jöttünk haza. Legközelebb óriási csúcstámadás lesz a Nagy-Villámra, rövid a táv, de nagy az emelkedő, amit utána egy levessel/üdítővel (opcionális az időjárástól függően), majd egy Budapestre való hajózással koronázunk meg.

Addig is éljétek át velünk újra képeken a gyönyörű nyár végi Börzsönyt és kalandjainkat képeken:

Kéktúra 14/1 szakasz

Augusztus 10-én indultunk útnak az első Kéktúra szakaszra. Huvosvolgybol indultunk, ahol – akinek volt – az első pecsétünket biggyesztettük a füzetbe. A gyermekvasutnal kb. 15 anyuka gyűlt össze + a gyerekek, és nekivágtunk az útnak ki babakocsival, ki hordozoval. Először egy kisebb affér volt, mivel ellenkező irányba indultunk, de szerencsére volt köztünk egy tapasztalt turas anyuka, aki mondta, hogy bizony nem erre van az arra. 😄

Utunk a gyönyörű nyári erdőben vezetett a fák lombjai alatt, így kellemesebb volt elviselni az amúgy 35-38 fokos hőséget. Pár “sprinter” anyuka előre szaladt, míg mi kényelmes tempóban cammogtunk utunkon meg megállva. Az egyik elágazásnál bevártuk egymást és megettük a kis elemozsiankat, közben a gyerekek szaladgaltak, ettek, szükségleteiket végezték. Itt felmerült a “csalás” gondolata, és sajnos hajlottunk is rá, így levágva az utat indultunk tovább a Harmashatar-hegy felé. Itt már mindenki elég nyugos volt, egyre kevesebb volt a lomb, fogyott a vizünk, így a tűző napon baktattunk a hegy irányába hátunkon, oldalunkon a gyermekekkel. Aztán végre megpillantottuk a várva várt hegytetőt, ahol szerencsére egy kút is volt, így megtölthettük palackjainkat. Nagy nehezen meg is találtuk a pecsetelohelyet, így bekerült a 2.pecset is a fuzetunkbe. Visszafelé a 65-ös busz vitt le minket a Kolosy térre, a megállóban még készítettünk csoport képet, aztán jól elfáradva elbucsuztunk egymástól. 

A tura a telefon mérése szerint 9.3 km volt, ezt hősiesen vegiggyalogoltuk, igazán büszkék lehetünk magunkra, a babakra és a saját lábaikon végig gyalogló 4~6 éves gyermekeinkre, akik többségében szó nélkül tették meg ezt a távot.

Remelem, hogy senkinek nem vette el a kedvét a nagy hőség és a következő túrára is szép számmal eljönnek az anyukák/apukák és beiktathatjuk a természetet a napjainkba.

#kéktúra #magyarinda #túra #kirándulásbabával #hikewithbaby #hiking #forest #mountain #mik #hungary #hűvösvölgy #hármashatárhegy 

Etetés az erdőben 

A végtelenbe és tovább 

Hármashatár-hegy kilátó 

Panoráma 

Kéktúra Magyaindával

Cincér

A csapat 

Pecsételnek a lányok 

Kis hősök 

Elfáradva, de mosolyogva

Úton 

Motyócska

Pihenő 

Mátyás király vadaskertje és a lányok 

Fáradtan 

Enni háton is lehet

Kis hősök 2.

Pecsételés Hűvösvölgyben

A felszerelés 

Facebook csoport, oldal és egyebek

Még mikor Piliscsabán laktunk készítettem egy facebookos TourAnyu elnevezésű oldalt, de őszintén szólva nem volt valami befutott oldal, csak ismerősök csatlakoztak a túráimhoz, amiknek a száma is egészen alacsony volt, meg nem is fektettem nagy hangsúlyt a reklámozására. Aztán gondoltam egyet, meghirdettem hordozós oldalakon, hogy nem akar-e valaki csatlakozni hozzám, erre meglepő módon rengetegen jeletkeztek,  így nagyobb kedvem is lett szervezkedni, hiszen nem csak magamnak szervezem a túrákat. Egyből beindultak a kis – eddig – rozsdás fogaskerekek az agyamban, és elkezdtem szervezni kisebb túrákat. Úgy gondoltam szuper lenne, ha az Országos Kéktúrát végigmenetelném babával a hátamon, ezért a túrák elsősorban a Kéktúra nyomán lennének. Augusztus 10-én lesz az első ilyen szervezett túra, ami a 14-es szakasz első 8 km-es alszakaszán fog menni a Hűvösvölgyi Gyermekvasúttól a Hármashatár-hegyig. Bízom benne, hogy kellemes időnk lesz és nem hiúsítja meg holmi extrém időjárás a túránkat.