Kéktúra 16/5

A nyár utolsó előtti napján egy rövidke túrát tettünk Visegrádon, az OKT 16.szakaszának 5.alszakaszát, amit mi “fordítva” tettünk meg. 

Reggel a nagymarosi kompnal volt a találkozó, itt be is pecseteltunk a fuzetunkbe, aztán elindultunk a Nagy-Villamhoz fel a kálvárián, végig a hegygerincen. Az út (a legutóbbi turahoz képest) egyáltalán nem volt vészesen emelkedős, viszont annál inkább gorongyos, így figyelni kellett a lábunk elé, nehogy elessünk a babakkal, a fák mögül pedig fel-felbukkant az egyre szebb panoráma a Dunakanyarra, közben a Fellegvárat is érintettük. Valóban rövid idő után érkeztünk meg a “hegytetőre”, ahol lepihenhettunk a babakkal – a hegytető azért idézőjeles, mert ez csupán a bobpálya parkoloja és az amelletti bufe volt – innen mentunk a pecséthez, ami a Nagy-Villám étterem bejáratánál volt, majd tovább a Zsitvay-kilatohoz, hogy megcsodáljuk a Dunakanyart. 

 Lefelé a kék ➕-t követtük, megcsodaltuk a Salamon-tornyot, és tértünk vissza a komphoz. Sajnos az eredeti tervek szerinti hazakompozas nem jött össze, de majd máskor megejtünk egy hajózással egybekötött túrát is. 🙂

Legközelebb – ha minden jól megy – egy teljes szakaszt fogunk megtenni Piliscsabatol Dorogig. 🙂

Ez ugyan még csak a 3. általam szervezett Kéktura volt, de úgy érzem egyre könnyebb elindulni, egyre kevesebb bennem a félelem, hogy mi van ha ez vagy az történik, és ennek őszintén örülök. A társaság is kezd kialakulni, a sűrűbben (már amennyire sűrűn lehet járni így 3 alkalom után 😄) járó tagokkal egyre jobban megismerjük egymást, mert azért egy egy ilyen tura bizony nem 1-2 óra, és ilyenkor azért beszélgetünk eleget (igazi női sport ez a túrázás 😄).

#touranyu #magyarinda #kéktúra #hordoznijó 

És most meséljenek a képek:

Reklámok

Kéktúra 17/1 szakasz

2017. augusztus 24-én vágtunk neki a Kéktúra 17.szakasz első alszakaszának, most csak 4-én mentünk, 2 baba és 2 felnőtt. Egy kis bénázással indultam, ugyanis a papír-írószer boltban, ahol a pecsételőpárnát vettem, a kulacsom megadta magát és pont a boltban gondolta úgy, hogy búcsút int a kupakjának, amivel rögzítve volt a karabinerre, így minden vizes lett a boltban, de szerencsére annyira nem voltak mérgesek…annyira.

A Nyugati pályaudvaron találkoztunk Andival és a 6 hónapos Áronnal, ott vonatra szálltunk és meg sem álltunk Nagymaros-Visegrád megállóig. Az első pecsételőhely a Nagymaros-Visegrád vasútállomáson volt, innen indultunk az erdő felé, természetesen már a városban letértünk a kék jelzésről, de szerencsére idejében észrevettük, hogy sehol egy turistajelzés. Az erdőbe érve csodálatos látvány tárult a szemünk elé, gyönyörű a Börzsöny, igazán vadregényes. Az eleje meglehetősen emelkedős volt, hátunkon az édes teherrel pláne megterhelő volt, de kitartottunk az elhatározásunk mellett és felértünk a Julianus barát kilátóhoz, ahol a Dunakanyart csodálhattuk meg, itt egy picit elidőztünk, megetettük a gyerekeket, majd indultunk tovább. Szerencsére innen már javarészt lejtmenet volt, így jobbkedvűen szedtük a lábainkat, gyermekeink meg hol aludtak, hol nézelődtek a hátunkon. Majd kiértünk egy műútra, ami mellett folytatódott a jelzés, itt is letértünk véletlenül a kék jelzésről, aztán visszataláltunk szerencsésen, és pár hatalmas fa alatt letelepedtünk, mert Áron baba már éhes volt, így Motyócskát is elengedtem, hagy mászkáljon egy kicsit, mi is megettük a szendvicsünket, és folytattuk utunkat. A kék jelzés itt kiegészült a T, azaz tanösvény jelzéssel, így olvashattunk pár dolgot a helyről, ahol járunk, érdekesség volt például, hogy ezen a sík területen, ahol a műút futott, régen szarvasmarhákat tereltek a vásárba, most meg pár biciklistán és pár túrázón kívül teljesen elhagyatott volt. Az egyik elágazásnál – még a kilátó előtt – találkoztunk egy fiatal párral, akiknek ez volt az első Kéktúra szakaszuk, őket hol mi előztük meg, hol ők, aztán a turistaháznál ők is lepihentek. A Törökmezői Turistaház előtt még volt egy enyhébb hegymenet, hát azt a hátunk közepére se kívántuk, de már láttuk a “fényt az alagút végén”, így jobb kedvűen tettük meg, mint az első 2 km-en. Aztán végre valahára megérkeztünk a turistaházhoz, megnéztük a mini állakertet, majd letelepedtünk a fűbe, vettünk egy kis frissítőt, és élveztük a jó időt és a pihenést, mert már nagyon el voltunk fáradva. A babák persze nem, Motyóval még egyszer végigjártuk az állatkertet. Maga a turistaház egy kicsit szocreál, de klassz az egész, az állatok is, a kalandpark is, több időt nem akartunk eltölteni ott, mert ment a buszunk, meg a táborozó gyerekek is elkezdtek ott sürögni-forogni, így kb.1 óra pihenés után útnak indultunk a buszhoz a tűző napon, a recepciós lány szerint 1,5 km a busz a turistaháztól, hát nagyon nem, mi bő 25 percet szántunk az odamenetelre, ami egyenes terepen, műúton, a mi tempónkban simán meglett volna HA valóban 1,5 km lett volna, de mivel nem kalkuláltunk többel, ezért gondoltuk elég lesz, hát nem, mivel nem 1,5 km volt, hanem bőőőőven több, így a busz az orrunk előtt ment el, a következő 2 óra múlva jött volna, de szerencsére Andi párjának az anyukája helybéli, és rá is ért, ezért eljött értünk autóval. Hatalmas mázli volt, fogalmam nincs mit csináltunk volna még 2 órát a következő buszig.

A babák ismét nagyon jól bírták, Áron baba bebizonyította, hogy egész kicsi babával is lehet ilyen távokat megtenni, a hordozás szinte leszedálja őket, bámulatos, hogy órákon keresztül képesek csendben nézelődni a máskor ördögfióka gyerekek. 🙂

Összegzés:

táv: 12,5 km

idő: 3h 47p

szintemelkedés: 484 m

Így telt TourAnyu Kéktúrám második szakaszocskája, ahonnan vidáman, fáradtan és élményekkel telve jöttünk haza. Legközelebb óriási csúcstámadás lesz a Nagy-Villámra, rövid a táv, de nagy az emelkedő, amit utána egy levessel/üdítővel (opcionális az időjárástól függően), majd egy Budapestre való hajózással koronázunk meg.

Addig is éljétek át velünk újra képeken a gyönyörű nyár végi Börzsönyt és kalandjainkat képeken:

Kéktúra 14/1 szakasz 

Augusztus 10-én indultunk útnak az első Kéktúra szakaszra. Huvosvolgybol indultunk, ahol – akinek volt – az első pecsétünket biggyesztettük a füzetbe. A gyermekvasutnal kb. 15 anyuka gyűlt össze + a gyerekek, és nekivágtunk az útnak ki babakocsival, ki hordozoval. Először egy kisebb affér volt, mivel ellenkező irányba indultunk, de szerencsére volt köztünk egy tapasztalt turas anyuka, aki mondta, hogy bizony nem erre van az arra. 😄

Utunk a gyönyörű nyári erdőben vezetett a fák lombjai alatt, így kellemesebb volt elviselni az amúgy 35-38 fokos hőséget. Pár “sprinter” anyuka előre szaladt, míg mi kényelmes tempóban cammogtunk utunkon meg megállva. Az egyik elágazásnál bevártuk egymást és megettük a kis elemozsiankat, közben a gyerekek szaladgaltak, ettek, szükségleteiket végezték. Itt felmerült a “csalás” gondolata, és sajnos hajlottunk is rá, így levágva az utat indultunk tovább a Harmashatar-hegy felé. Itt már mindenki elég nyugos volt, egyre kevesebb volt a lomb, fogyott a vizünk, így a tűző napon baktattunk a hegy irányába hátunkon, oldalunkon a gyermekekkel. Aztán végre megpillantottuk a várva várt hegytetőt, ahol szerencsére egy kút is volt, így megtölthettük palackjainkat. Nagy nehezen meg is találtuk a pecsetelohelyet, így bekerült a 2.pecset is a fuzetunkbe. Visszafelé a 65-ös busz vitt le minket a Kolosy térre, a megállóban még készítettünk csoport képet, aztán jól elfáradva elbucsuztunk egymástól. 

A tura a telefon mérése szerint 9.3 km volt, ezt hősiesen vegiggyalogoltuk, igazán büszkék lehetünk magunkra, a babakra és a saját lábaikon végig gyalogló 4~6 éves gyermekeinkre, akik többségében szó nélkül tették meg ezt a távot.

Remelem, hogy senkinek nem vette el a kedvét a nagy hőség és a következő túrára is szép számmal eljönnek az anyukák/apukák és beiktathatjuk a természetet a napjainkba.

#kéktúra #magyarinda #túra #kirándulásbabával #hikewithbaby #hiking #forest #mountain #mik #hungary #hűvösvölgy #hármashatárhegy 

Etetés az erdőben 

A végtelenbe és tovább 

Hármashatár-hegy kilátó 

Panoráma 

Kéktúra Magyaindával

Cincér

A csapat 

Pecsételnek a lányok 

Kis hősök 

Elfáradva, de mosolyogva

Úton 

Motyócska

Pihenő 

Mátyás király vadaskertje és a lányok 

Fáradtan 

Enni háton is lehet

Kis hősök 2.

Pecsételés Hűvösvölgyben

A felszerelés 

Facebook csoport, oldal és egyebek

Még mikor Piliscsabán laktunk készítettem egy facebookos TourAnyu elnevezésű oldalt, de őszintén szólva nem volt valami befutott oldal, csak ismerősök csatlakoztak a túráimhoz, amiknek a száma is egészen alacsony volt, meg nem is fektettem nagy hangsúlyt a reklámozására. Aztán gondoltam egyet, meghirdettem hordozós oldalakon, hogy nem akar-e valaki csatlakozni hozzám, erre meglepő módon rengetegen jeletkeztek,  így nagyobb kedvem is lett szervezkedni, hiszen nem csak magamnak szervezem a túrákat. Egyből beindultak a kis – eddig – rozsdás fogaskerekek az agyamban, és elkezdtem szervezni kisebb túrákat. Úgy gondoltam szuper lenne, ha az Országos Kéktúrát végigmenetelném babával a hátamon, ezért a túrák elsősorban a Kéktúra nyomán lennének. Augusztus 10-én lesz az első ilyen szervezett túra, ami a 14-es szakasz első 8 km-es alszakaszán fog menni a Hűvösvölgyi Gyermekvasúttól a Hármashatár-hegyig. Bízom benne, hogy kellemes időnk lesz és nem hiúsítja meg holmi extrém időjárás a túránkat.

Ötletelés, coaching, stb…

A HelloAnyu kávézó jóvoltából nyertem egy 90 perces coachingot Ur Anitához, neki meséltem el az ötleteimet, majd közösen tovább ötleteltünk, hogy hogyan is lehet a hobbiból akár működő vállalkozást létrehozni, nagyon nagyon hasznos tanácsokkal, ötletekkel látott el, teljesen felvillanyozva jöttem haza tőle, most már csak rajtam múlnak a dolgok, hogy lesz-e ebből valami, vagy sem. Mindenesetre nagyon jó lenne, ha a hobbiból hivatás válhatna. Időközben nem kis meglepetésemre megkeresett a Magyarinda létrehozója – és most már nevezhetem kedves ismerősömek is 🙂 – Nyéki-Fazekas Kata, hogy felajánljon nekem egy Óriás elnevezésű csatos hordozót kipróbálásra, továbbá felajánlotta a termékei ingyenes kölcsönzését a túráim résztvevői számára (a készlet erejéig), szerintem ez egy szuper és önzetlen felajánlás a részéről, és remélem így még többen részt tudnak venni a túráimon.

20506946_1671943079492922_1372131984554632498_o

A kezdetek

2015 telén költöztünk Piliscsabára, a Nagy-Kopasz hegy kilátója meredt ránk az erkélyről, a Pilis erdeje karnyújtásnyira volt, én pedig vártam a második kislányunkat. Otthon voltam, így mikor a nagyot elvittem oviba rengeteg időm volt, gondoltam ismerjem meg hol is élünk, így sokat sétáltam, először csak a városban (városnak azért nem nevezném Piliscsabát, még ha hivatalosan ez is a jellege), majd bemerészkedtem az erdőbe is. Mikor megszületett a kicsi már hármasban jártuk az erdőt, kb.7 hetes korában mentünk fel először a Dévényi Antal kilátóhoz, szinte minden hétvégén egy napot az erdőben töltöttünk, és megtettünk egy nyúlfarknyi Kéktúra szakaszt Piliscsévre. Időközben úgy döntöttünk, hogy a szívünk visszahúz Budapestre, így költözésre adtuk a fejünket, nekem viszont hiányzik a túrázás és az erdő. Mióta bent lakunk nagyon nem is volt lehetőségünk a természetbe menni, a Budakeszi Vadasparkban jártunk, illetve a Szemlő-hegyi barlangot látogattuk meg, de azért ezek a programok meg se közelítik azt, amikor egy erdőben barangol az ember és a csend veszi körül (persze, ha a gyerekek csendben vannak 😀 ). Mivel azért az erdőben lenni egyedül kisgyerek(ek)kel nem valami biztonságos, ezért jutott eszembe az az ötlet, hogy első körben készítek egy facebook oldalt, ahol megosztom az esetleges ötleteimet, túráinkat a lányokkal, programajánlókat, hátha kedvet kap valaki a csatlakozáshoz, mert mégiscsak biztonságosabb és jobb, ha többen vagyunk. Úgy gondoltam átláthatóbb az egész “mozgalom”, ha honlapot készítek, ezért is jött létre ez az oldal, további ötleteimet a következő posztban osztom meg veletek.IMG_5687